Mi lett az Ajax utolsó csodacsapatának tagjaival?

Tibor Kálovics

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy  egy nem topligában szereplő csapat korszakos gárdának számítson a Bajnokok Ligájában. A Louis van Gaal által irányított Ajax Amszterdam 1994 és 1997 között ezt a bravúrt vitte véghez. 

Az Ajax nagy sztorija akkor indult, amikor az amszterdami csapat 1994. májusában nagy csatában utasította maga mögé a Feyenoordot és megnyerte a bajnokságot. Louis Van Gaal csapata ugyan veretlenül nyerte a következő pontvadászatot is, de a Bajnokok Ligájában nem számított esélyesnek. 

Akkor már komolyan lehetett venni a "Van Gaal bébik" akkor lettek a sorozat titkos esélyesei, amikor csoportban oda-vissza megverték az Ac Milant, és csoportelsőként léptek tovább. A Hajduk Split kiejtése még papírformának számított, ám a Bayern München elleni elődöntőben mutatott elsöprő győzelem már a szenzáció kategóriájába is beletartozott. (5-2) A fináléban ismét a címvédő Milan volt az Ajax ellenfele, és nem volt kérdés, hogy az olasz sztárcsapat a meccs esélyese. A Bécsben rendezett döntőben azonban az Ajax rákényszerítette akaratát a rutinosabb gárdára, és végül 1-0-ás győzelmet aratott. 

Az 1995/96-os szezon hasonlóképet hozott azzal a különbséggel, hogy a bajnokságban a veretlenség elmaradt, viszont a csapat elhódította a Világkupát és az Európai Szuperkupát is. A BL-csoportban a Real Madrid, Grashopper, Ferencváros hármas nem jelentett gondot és a címvédő 15 ponttal jutott tovább. A Borussia Dortmundot kettős győzelemmel, a Panathinaikost pedig egy athéni remekléssel ejtette ki a csapat, amely ismét eljutott a fináléba. Bár az Ajax nem játszott rosszul a Juventus ellen, a torinóiak büntetőkkel elhódították a kupát. 

A nagy éra a 96/97-es szezonban ért végét: a bajnokságban csak negyedik lett az Ajax és a BL-ben is becsúsztak vereségek a csoportban. A negyeddöntőben az amszterdamiak még hosszabbításban felülmúlták az Atletico Madridot, ám a Juventus ellen már esélyük sem volt az elődöntőben. 

Edwin van der Sar: A legendás kapus 1999-ig maradt az Ajaxnál, ahol azóta is klublegendaként tisztelik. Bár hívta a Manchester United, ő a Juventushoz igazolt, ahol Buffon leigazolása miatt kellett távoznia két évvel később. 4 éve védett a Fulhamben, és sokan nem értették, hogy miért véd egy olyan klubban ami nem áll az ő szintjén. Ezt lehet, hogy ő is érezte és 2005-ben már elfogadta a MU ajánlatát. A "vörös ördögöknél" 4 bajnoki címet nyert, valamint három újabb Bajnokok Ligája döntőben (2008,2009,2011) is pályára léphetett. 2008-ban Moszkvában szerezte meg a második BL-győzelmét, a döntőben bravúrjainak is köszönhetően ért fel csapata a csúcsra. Profi pályafutását a 2011-es döntőt követően zárta le. 1995 és 2008 között 130 mérkőzésen őrizte a holland válogatott kapuját, két Európa-bajnokságon is elődöntőben szerepelt. Pályafutása során kétszer is megválasztották a világ legjobb kapusának.

Michael Reiziger: Az 1996-os döntőt követően a hátvéd úgy döntött, hogy a Milanban folytatja pályafutását, ám nem tudta magát bejátszani a milánói kezdőbe. 1997-ben a Barcelonához igazolt, ahol két bajnoki címet is szerzett, valamint 7 évig volt meghatározó szereplője a katalán gárdának. 2004 és 2005 között a Middlesbrough mezét viselte, majd utolsó két évében a PSV-ben vezetett le. Pályafutása utolsó két évében újfent bajnoki címeket szerzett. A holland válogatottnak három Európa-bajnokságon is meghatározó tagja volt. 

Frank de Boer: Az 1998/99-es szezon telén több mint 300 mérkőzés után hagyta el az Ajaxot és lett a Barcelona játékosa. A katalánoknál bajnoki címet szerzett, majd 2003-ig meghatározó játékosnak számított a nem éppen aranykorszakát élő sztárklubnál. A Galatasarayban eltöltött félév után a Rangersben is fél évig volt alapember. Európai karrierjét 2004-ben zárta le, majd Katarban játszott még két éven keresztül. A válogatottban 112 mérkőzésen lépett pályára 2010-ben másodedzője volt a világbajnoki ezüstérmet szerző holland válogatottnak. A vb-t követően ő lett az Ajax vezetőedzője és 6 éven belül négyszer is bajnoki címre vezette csapatát. Amszterdamból való távozása óta nem jön össze neki semmi: rekordidő alatt rúgták ki az Internazionalétól és a Crystal Palacetól is. 

Danny Blind: A BL-győztes gárda csapatkapitánya 1999-ben zárta le 20 éves játékos pályafutását, amelynek nagyobbik részét Amszterdamban töltötte. Pályafutása során mindhárom nagy európai kupát, (KEK 1987), BL (1995), UEFA-kupa (1992) valamint az Európai Szuperkupát és a Világkupát is magasba emelhette. Edzőként egy kupagyőzelmet tudott felmutatni az Ajaxxal a 2005-06-os szezonban. 2015 és 2017 között ő volt a holland válogatott szövetségi kapitánya, ám mivel nem jutott ki a gárdával az Európa-bajnokságra és a vb-selejtezőkben is gyengélkedett az "Oranje" ezért menesztették. 

Winston Bogarde: A kiegészítőembernek számító hátvéd 1997-ben a Milanhoz igazolt, ahol azonban nem sokszor kapta meg a lehetőséget a bizonyításra. Fél évet követően a Barcelonához szerződött, ahol kupagyőzelemmel, Európai Szuperkupa-sikerrel és 2 bajnoki címmel lett gazdagabb. 2000-ben igent mondott a Chelsea ajánlatára, ám sérülései miatt 4 év alatt alig jutott játéklehetőséghez. 2004-ben vonult vissza a futballtól. Jelenleg ő az Ajax utánpótláscsapatának a vezetőedzője. 

Jari Litmanen: Minden idők legjobb finn labdarúgójának elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy az Ajax ott legyen Európa legjobb csapatai között. 1999-ig maradt Amszterdamban, ahol élvezte a szurkolók feltétlen imádatát. 1 szezont játszott a Barcelonában, majd miután mellőzték az évezred elején a Liverpoolhoz igazolt. Bár tagja volt az UEFA-kupát elhódító csapatnak, csak epizódszerepet kapott új klubjában. 2002 és 2004 között újra az Ajaxban futballozott, ahol második szezonja végén újra bajnoki címet szerzett. Ezt követően játszott többek között a Malmöben, a Fulhamben, a Rostockban, valamint több finn csapatban is. 2011-ben vonult vissza. A válogatottban több mint 130 mérkőzésen lépett pályára. 

Clarence Seedorf: Talán a holland középpályás futotta be a legnagyobb karriert Van Gaal legényei közül. A győzelmet követően elment a Sampdoriához, majd 1996 nyarán továbbállt a Real Madridhoz. Madridban 3,5 év alatt Világkupát bajnoki címet és Bajnokok Ligáját nyert, ám botrányai miatt 2000 telén távozott az Internazionaléhoz. (Ettől függetlenül BL-győztesnek tekinthető a Real 2000-es sikere miatt is, hiszen játszott a csoportmérkőzéseken.) 2002-ben ismét csapatot váltott, de maradt Milánóban, és az AC Milan játékosa lett. A következő 10 év nagy részében élete formájában futballozott, és több nagy sikert is elért. 2003-ban első játékosként nyerte meg harmadik csapatával is a Bajnokok Ligáját, de két olasz bajnoki cím, Európai Szuperkupa győzelmek, klubvilágbajnoki cím, és egy BL-döntő is szerepel a milánóiakkal elért eredménysorában. 2012-ben Brazíliába igazolt levezetni, ahol a Botafogo színeiben vonult vissza 1 évvel később. 2014-ben egy rövid ideig ő volt az AC Milan vezetőedzője. 

Ronald de Boer:  Az idősebb De Boer fivér a testvéréhez hasonló pályát járt be azzal a különbséggel, hogy őt két Ajaxos időszaka kzött megjárta a Twentét is. 1999-ben ő is a Barcelonához igazolt, ám mivel kevés lehetőséget kapott, így elment a Rangershez másfél évvel később. Skóciában 4 évet játszott, és 2003-ban bajnoki címet szerzett. 2004 és 2006 között ugyanúgy Katarban vezetett le mint az öccse. A holland válogatottban 67 mérkőzést játszott 1993 és 2003 között. 

Frank Rijkaard: 1980 és 1987 között már futballozott az Ajaxban, ahová 1993-ban kétszeres BEK-győztesként és Európa-bajnokként tért vissza. Második amszterdami időszakában alapembere volt minkét bajnokcsapatnak és megnyerte harmadik BL trófeáját is. A szezon végén befejezte pályafutását. 1998-ban mindenféle edzői tapasztalat nélkül ő lett a holland válogatott szövetségi kapitánya, és az Európa-bajnokságon elődöntőig vezette a válogatottat. 2003 és 2008 között irányította a Barcelonát is, ahol két bajnoki címet és Bajnokok Ligáját nyert. Másfél évig irányította a Galatasarayt, majd 2 évig látta el Szaúd-Arábia válogatottjának szövetségi kapitányi tisztségét. 

Edgar Davids: A napszemüvegben játszó középpályás a `96-os döntőt követően távozott a Milanhoz. A római döntőben ő volt a tragikus hős, hiszen kihagyta a büntetőjét. 1997-ben a Juventushoz igazolt, ahol 6 évig volt meghatározó alakja a torinói klubnak. Három bajnoki címet nyert a "zebrákkal" valamint 2003-ban pályára lépett az elveszített Bajnokok Ligája döntőben is. Miután a 2003/04-es szezonban nem kapott túl sok lehetőséget a Barcelonához igazolt, ahol bár kiválóan teljesített nem tartottak rá igényt. Egy évet játszott az Internazionaleban és majd másfél évet eltöltött a Tottenhamben is. 2007 tavasza és 2008 nyara között ismét az Ajaxban játszott, majd visszavonult. 2010-ben egy rövid időre visszatért a Crystal Palaceban. 2012 és 2014 között az alacsonyabb osztályú angol Barnet vezetőedzője volt, ő pedig reaktiválta magát és pályára lépett néhány mérkőzésen is. Menesztését követően felhagyott az aktív futballal is. 

Tarik Oulida: A marokkói középpályás egy mérkőzésen lépett pályára a BL-ben, ám az AEK Athén elleni mérkőzésen így duplázni tudott. 1995-ben a Sevillához igazolt, ahol két év alatt csak elvétve kapott lehetőséget. 1998 követően 5 szezont játszott a Nagoya Gampus Eigben Japánban. Ezt követően még próbálkozott a Sedanban és a Den Haagban is, de 30 éves korában visszavonult. 

Marc Overmars: A 86-szoros válogatott támadó 1997-ig szolgálta az Ajaxot, majd az Arsenalba szerződött. 3 évet játszott Londonban, ahol a szurkolók egyik legnagyobb kedvencévé vált. Az "ágyúsokkal" bajnoki címet és kupát nyert 1998-ban, valamint UEFA-kupa döntőt játszott 2000-ben. Az Európa-bajnokságot követően csatlakozott a Barcelona holland kontingenséhez, és 4 évig volt meghatározó alakja a katalán csapatnak. 34 éves korában sérülései miatt visszavonult. 2008-ban egy szezonra visszatért, és a Go Ahed Eaglesben fejezte be karrierjét a holland másodosztályban. 

Patrick Kluivert:  A bécsi döntőt eldöntő támadó még 1997-ig játszott Amszterdamban, ahonnét sok csapattársához hasonlóan a Milanhoz szerződött. A finálét követően nem sokkal ismét a címlapokra került, amikor is halálos közlekedési balesetet okozott. 1998-ban szerződött Barcelonába, ahol bajnoki címet szerzett, valamint 6 év alatt több, mint 120 gólt szerzett. Miután távozott a katalánoktól, pályafutása lejtőre került: alig játszott a Newcastleben és a Valenciában is. 31 évesen a PSV-hez szerződött, ahol bár bajnoki címet szerzett, de szintén alig kapott lehetőséget. Pályafutása utolsó szezonját 2007/08-ban játszotta, amikor is a Lille-t erősítette néhány mérkőzés erejéig. 2000-ben az Európa-bajnokság társgólkirálya lett. Jugoszlávia ellen sokáig úgy tűnt,hogy mesternégyest lőtt, ám végül az egyik gólt utólag megvizsgálva öngólnak írták. Edzőként kétszer is segítője volt Louis Van Gaalnak, először az AZ-nél, majd pedig a holland válogatottnál a 2014-es világbajnoki periódusban. Trénerként dolgozott már az Ajax és a Twente utánpótlásában is, valamint Curacao szövetségi kapitányaként is. Az előző szezonban a PSG-nél látta el a sportigazgatói teendőket. 

Finidi George: A nigériai támadó 1996-ig volt meghatározó szereplője az Ajaxnak. 1996 és 2000 között a Betis legnagyobb sztárjának számított. Két alkalommal is megfordult a Mallorcában, ahonnét 2004-ben vonult vissza. Angliában 2 évet szerepelt, az Ipswich Townban. 11 évig játszott az aranykorát élő nigériai válogatottban, akikkel 1994-ben Afrika-kupát nyert, 2000-ben pedig döntőt játszott a kontinensviadalon. 

Nwankwo Kanu: 1996-ig játszott az Ajaxban minden idők legjobb nigériai játékosa, majd az Internazionaléhoz igazolt. Milánóban két év alatt csak alig kapott lehetőséget, ám ennek szívbetegsége volt az oka. Úgy tűnt pályafutása befejeződik, ám ő visszatért és 1999-ben az Arsenalhoz szerződött. Londonban két bajnoki címet is nyert 5 év alatt, és végül a veretlen bajnoki szezont követően döntött a távozás mellet. Játszott a West Bromwichban is, majd 2006-ban a Portmouth ajánlatát fogadta el. A középcsapattal 2008-ban FA-kupát nyert, a finálét ő döntötte el. 2012-ben fejezte be pályafutását. A nigériai válogatottal 1996-ban olimpiát nyert, valamint három világbajnokságon (1998,2002,2010) is szerepelt. 

Peter van Vossen: A gárda cserecsatára a finálét követően az Istambulsporhoz szerződött. 1 törökországi szezont követően a Rangersbe igazolt, ahonnét a Feyenoordba szerződött. A rotterdami csapattal 1999-ben bajnokságot nyert. 2004-ig kisebb holland csapatokban játszott, majd a Vitesse játékosaként játszotta utolsó meccsét. A holland válogatott játékosaként Európa-bajnoki elődöntős volt 2000-ben. 2014 és 2015 között a Fortuna Sittardot irányította. 

Louis van Gaal: Az öntörvényű mester 1997-ben mondott le az Ajaxnál, és lett a Barcelona vezetőedzője. Bár a katalán csapat valamennyi sztárjával összeveszett, így is két bajnoki címet szerzett csapatával. 2000 és 2002 között a holland válogatottat irányította, és gyakorlatilag megbukott miután a válogatottal nem jutott ki a világbajnokságra. Második barcelonai periódusa kezdéseként elüldözte Rivaldot, majd a bajnokságban szinte alig tudott nyerni a gárdával, így fél év után kirúgták. 2005-ben meglepetésre az AZ Alkmaarhoz igazolt, ahol egy négy éves munka végén bajnoki címet ünnepelhetett. 2009-ben a Bayern Münchenhez szerződött és bár Bajorországban is botrányok kísérték pályafutását, és ki is rúgták 2011-ben, előtte bajnoki címet, kupát nyert a csapattal amelyet BL-döntőbe is vezetett. 2012-ben ismét ő lett Hollandia szövetségi kapitánya, és világbajnoki bronzérmet szerzett. 2014 és 2016 között a Manchester United menedzsere volt, és egy Fa-kupa győzelemmel köszönt el a "vörös ördögöktől". 

Címkék: Bajnokok Ligája
http://focitori.blogstar.hu/./pages/focitori/contents/blog/42486/pics/lead_800x600.jpg
Bajnokok Ligája
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?