Mi lett a verhetetlen Arsenal tagjaival?

Tibor Kálovics

Aki látta sohasem feledi az "ágyúsok" 2003/04-es szezonban mutatott bajnoki menetelését. Arsene Wenger csapata első csapatként lett veretlenül bajnok a Preston North End 1889-es diadalmenetét követően.

Bár már 1998-ban is bajnoki címet nyert, az Arsenal 2001 nyarán vált a Manchester United első számú kihívójává. A londoniak 2002-ben magabiztosan dupláztak, és remekül sikerült búcsúztatniuk legendás kapitányukat Tony Adamst. A 2002/03-as szezon feléig úgy tűnt, hogy nem tudják megakadályozni a gárdát a címvédésben, ám tavaszra teljesen összeomlott az Arsenal és a Manchester United végül egy botrányos szezonban visszaült a trónra. 

Arra, hogy az "ágyúsok" egy év alatt visszaülnek a trónra lehetett számítani, ám arra, hogy mindezt veretlenül teszik már kevésbé. A Chelsea 2003. nyarán élcsapatból sztárcsapattá vált az igazolásoknak köszönhetően, de a közvetlen riválisok közül jól erősített a MU (Cristiano Ronaldo érkezett), valamint a Liverpool is. 

A bajnokság aztán egy élő cáfolata volt a fenti esélylatolgatásnak. Az Arsenal veretlenül futballozta végig a bajnokságot, és csak azért nyert 11 ponttal a Chelsea előtt, mert egy tucat alkalommal döntetlent játszott. A  sok döntetlen hatására januárban még a városi rivális állt az élen, ám egy január 10-e és március 20-a közötti győzelmi széria gyakorlatilag eldöntötte a bajnoki címet. 115 év után lett újra veretlen csapata Angliának, és ezt a bravúrt azóta sem sikerült megismételnie egyetlen szigetországi csapatnak sem. 

Fontos azonban arról beszélni, hogy az Arsenal csak a Premier League küzdelmeiben volt próféta. Arsene Wenger csapata a Bajnokok Ligájában nyert helyzetből, a sorozat esélyeseként esett ki a Chelsea ellen, de a Manchester United elleni kupavereség sem tartozott éppen a szezon legszebb londoni pillanatai közé. 

Amilyen váratlan volt a veretlen bajnoki szezon, annyira meglepő volt, hogy az "ágyúsok" a következő szezonban mennyire nem tudták megnehezíteni a Drogbával és Mourinhoval megerősített Chelsea dolgát, valamint, hogy egy évvel később már a BL-be jutásért is vért kellett izzadniuk. Az Arsenal szurkolói 2004. májusa óta várják az újabb bajnoki címet, ám reálisan nézve csapatukat maximum a 2007/08-as és a 2015/16-os szezonban tekinthették hosszabb távon a PL esélyesének. Azóta is Arséne Wenger irányítja a gárdát, amely azonban egy Bajnokok Ligája döntőn, és négy FA-kupa győzelmen (2005,2014,2015,2017) nem tud más jelentőst felmutatni az azóta eltelt több mint egy évtizedben. 

Cikkünkben felidézzük a bajnokságban pályára lépő ágyúsok élettörténetét. Fontos megemlíteni, hogy a cikk csak azokkal foglalkozik akik legalább egy bajnokit játszottak, így például a Ligakupában játszó Cesc Fabregas, vagy a Charity Shielden pályára lépő Giovanni van Bronchorst nem szerepel az összeállításban. 

Jens Lehmann: A siker egyik fontos alappillére volt a 2003-ban Dortmundból igazolt kapus. A David Seaman helyére érkező hálóőr nemcsak, hogy méltó volt legendás elődjéhez, de mindössze 26 gólt kapott a komplett bajnoki szezonban. 2008-ig játszott az Arsenalban, 2006-ban a Bajnokok Ligájában egy megdönthetetlennek tűnő kapott gól nélküli szériát állított fel, más kérdés, hogy a Barcelona elleni fináléban piros lapot kapott. Miután elveszítette Wenger bizalmát, a Stuttgarthoz szerződött, ahonnét 2010-ben vonult vissza. Mikor 2011-ben az Arsenal kapusgondokkal küzdött, egy mérkőzésre reaktiválták. A német válogatottban 2006-ban kiszorította Oliver Kahnt, a Nationalelffel világbajnoki bronzérmet szerzett, és Európa-bajnoki döntőt játszott. Jelenleg az Arsenal edzői stábjának a tagja. 

Ashley Cole: Sajátnevelésű "ágyúsként" követte el azt a vétket, hogy 2006-ban (egy maratoni tárgyalássorozat végén) a Chelseahez igazolt. London "kék negyedében" 2014-ig futballozott, többek között bajnoki címet (2010), Bajnokok Ligáját (2012) és Európa-ligát (2013) nyert. Az AS Romában eltöltött két szezonja karrierje mélypontjának számít, jelenleg a Los Angeles Galaxyban játszik. 

Patrick Vieira: A csapatkapitány a 2004/05-ös szezont követően nem tudott ellentmondani a Juventus csábításának. Miután a "zebrákat" megfosztották a 2006-os bajnoki címűktől az Internazionale játékosaként nyert négy bajnoki címet Olaszországban. Bár tagja volt a 2010-ben csúcsra érő milánói sztárcsapatnak, hivatalosan nem tekinthető Bajnokok Ligája győztesnek, mivel a Manchester City játékosaként fejezte be a szezont. Sikerekben gazdag karrierjét 2011-ben egy FA-kupa győzelemmel zárta le. Jelenleg az MLS-ben szereplő New York City FC. vezetőedzője. 

Martin Keown: A klubtörténelem egyik legnagyobb legendájaként több mint 300 mérkőzést követően mondott búcsút az Arsenalnak a veretlen szezon végén. Még másfél szezont futballozott a Leicester Cityben, valamint a Readingben, mielőtt 39 évesen visszavonult volna. 

Robert Pirès: A francia légiósok egyik legkiválóbbika 2006-ig maradt a csapatnál, ám miután elveszítette helyét a kezdőcsapatban távozott. Négy évig játszott a spanyol bajnokság meglepetéscsapatában a Villarealban, mielőtt 2010-ben befejezte volna karrierjét. 41 évesen visszatért és az indiai Goa FC színeiben vezetett le kivételes pályafutása végén. 

Fredrik Ljungberg: Az extravagáns svéd középpályás 2007-ben veszítette el stabil helyét a csapatban, és a West Ham Unitedhez szerződött. Ezt követően megfordult az MLS-ben (Seattle, Chicago), és a Celticben is többek között. Ő is Indiában fejezte be pályafutását, 2014-ben a Mumbaiból vonult vissza. 

José Antonio Reyes: A 2003/04-es szezon közepén érkezett spanyol támadó fontos pillére volt Wenger csapatának egészen addig amíg 2006-ban kölcsön nem adták a Real Madridhoz. Madridban bajnoki címet ünnepelhetett, ám nem tartottak igényt a szolgálataira. Egy Benficánál eltöltött kölcsönidényt leszámítva 2012-ig játszott az Atletico Madridban, majd öt szezonon keresztül erősítette a Sevillát. Legutoljára az Espanyolban futballozott tavasszal. Reyes rekordernek tekinthető a futballtörténelemben, hiszen öt alkalommal is magasba emelhette az Európa-liga győzelemért járó trófeát. (2010,2012,2014,2015,2016) 

Dennis Bergkamp: A legendás holland csatár már 35 éves volt a bajnoki cím idején, és úgy volt, hogy 2005-ben visszavonul. Fiatalokat lepipáló teljesítményének jutalmaként azonban még egy szezonra szerződtették, így a Highbury lebontásának évében (2006) vonult vissza. 2011 és 2017 között az Ajax segédedzői posztját töltötte be. 

Sylvain Wiltord: A botrányairól is híres Európa-bajnok támadó 2004-ben már nem játszott olyan meghatározó szerepet mint korábbi londoni idényeiben, így a szezon végén távozott. 2004 és 2007 között a Lyonnal három bajnoki címet szerzett, majd a Rennes, a Marseille és a Metz gárdáiban is megfordult. 

Lauren: A kameruni hátvéd egyfajta szürke eminenciásként volt meghatározó játékosa a gárdának, hiszen 32 bajnokin lépett pályára. 2006-ig marad az Arsenalban, majd három szezont töltött a Portsmouthnál, ahol 2008-ban FA-kupát nyert. Pályafutását a Cordoba színeiben zárta le 2010-ben. 

Thierry Henry: Minden idők legnagyobb Arsenal játékosa igazi vezéregyéniség volt a szezonban, 30 góljával nemcsak Angliában, de Európában is a legeredményesebb góllövőnek számított. A következő két szezonban nem rajta múlott, hogy csapata nem tudott bajnokságot nyerni, Henry mindkét idényt gólkirályként zárta. 2007-ig játszott Londonban, majd a Barcelonához igazolt, ahol 2009-ben egy Bajnokok Ligája győzelemmel tette teljessé pályafutását. ( Tagja volt a 6 kupát nyerő barcelonai csodacsapatnak is.) 2010 és 2014 között a New York Red Bullsban játszott, majd visszavonult. 2012. telén néhány meccsre visszatért az Arsenalhoz amikor szünetelt az MLS, a szurkolók valóságos félistenként üdvözölték, ő pedig két góllal hálálta meg a közönség szeretetét. 

Ray Parlour: 12 idény és közel 450 mérkőzés után távozott a legendás középpályás Londonból, ahol utolsó évében már inkább csak perememberként számoltak vele. Két évet szerepelt a Middlesbroughban, amellyel 2006-ban UEFA-kupa döntőbe jutott. (Bár a fináléban nem lépett pályára.) 2007-ben a Hull Cityben játszott utoljára. 

Edu: A brazil játékmesternek minden adottsága megvolt ahhoz, hogy kiemelkedő játékossá váljon, sérülései azonban ebben megakadályozták. 2005-ben elfogadta a Valencia ajánlatát, ám a következő négy évben szinte alig tudott pályára lépni. 2008-ban Spanyol kupát nyert a tengerparti gárdával. Pályafutását 2010-ben a Corinthiansban zárta le. 

Pascal Cygan: A francia hátvéd 2006-ig volt tagja az Arsenal keretének, de csak elvétve számított rá Wenger. 2006 és 2009 között a Villarealban valamivel többször kapott lehetőséget, végül 2011-ben a Cartaguena jelentette pályafutása utolsó állomását. 

Gilberto Silva: A Bajnokok Ligája történetének egyik leggyorsabb gólját szerző brazil világbajnok egy sikeresnek mondható periódust zárt le az életében amikor 2008-ban elhagyta Londont. A Panathinaikosznál három évig játszott, és 2010-ben bajnoki címet szerzett. Utolsó klubja a Gremio volt, amelynek 2011-ben mondott búcsút. 

Gaël Clichy: Wenger egyik felfedezettje 12 mérkőzésen lépett pályára a veretlen idényben. Az évek során a csapat meghatározó alakjává nőtte ki magát, ezért is tartották árulásnak a szurkolók, mikor 2011-ben a Manchester Citybe igazolt. A City színeiben két bajnoki címet szerzett. Nyár óta az isztambuli Baseksahirt erősíti. 

a

Sol Campbell: A kőkemény védő 2006-ig erősítette az Arsenalt, utolsó meccsén gólt fejelt a Barceloan elleni BL-döntőben. Ő is tagja volt a Portsmouth FA-kupát nyerő csapatának, mivel 2006 és 2009 között erősítette a "Pompey-t". 2010-ben egy rövid időszakra visszatért az "ágyúsokhoz", majd a Newcastle Unitedból vonult vissza 2011-ben. 

Nwankwo Kanu: A nigériai labdarúgás ikonja már csak epizodista volt a 2003/04-es idényben, és amint lehetett távozott is. Két idényben volt Gera Zoltán csapattársa a West Bromwichban, majd 2006 és 2012 között ő is a Portsmouthban kereste a fizetését. A kiscsapattal kétszer is eljutott az FA-kupa döntőjébe, sőt 2008-ban a gárda az ő góljával nyerte el a patinás serleget. 

Kolo Touré: Az elefántcsontparti hátvéd 2009-ig volt meghatározó pillére az Arsenal védelmének. Ekkor a Manchester Cityhez igazolt, ahol 2011-ben FA-kupát, 2012-ben pedig bajnoki címet ünnepelhetett. Pályafutását az sem törte meg, hogy 2011-ben hat hónapra eltiltották doppingvétség miatt. 2013 és 2016 között a Liverpoolt erősítette, majd tavaly egy skót bajnoki címmel zárta le karrierjét a Celtic játékosaként. Hazája válogatottjának csapatkapitányaként 2015-ben Afrikai Nemzetek Kupáját nyert. 

David Bentley: Az angol futball egyik legnagyobb eltékozolt ígéretének számító támadó egyszer lépett pályára a 2003/04-es bajnokcsapatban. Pályafutása későbbi szakaszában a Blackburn Rovers és a Tottenham meghatározó játékosa lett, 29 évesen azonban elege lett a profi futballból és visszavonult. 

Justin Hoyte:  Az angol születésű, de trinidadi hátvéd 2008-ig volt az Arsenal tagja, de csak elvétve lépett pályára. 2008 és 2014 között több mint 150 meccset játszott a Middlesbroughban. Jelenleg az FC. Cincinnati játékosa. 

Jérémie Aliadière: A francia szélső nem tudott nagy karriert befutni az Arsenalban, de a Middlesbroughban sem ahol 2007 és 2010 között játszott. Alacsonyabb ligás csapatoknál próbálkozott a későbbiekben, jelenleg a Lorient alkalmazásában áll. 

Arséne Wenger: A francia menedzser érdemei megkérdőjelezhetetlenek az Arsenal 1997 és 2005 között elért sikereiben, viszont pályafutására árnyékként fog vetülni az a 9 év amíg nem nyert semmit az "ágyúsokkal". Úgy volt, hogy az előző szezon végén távozik, ám az FA-kupa megnyerését követően még egy évet biztosan marad a kispadon. A szurkolók szemében megítélése meglehetősen finoman szólva is kétes, a bajnoki címek elmaradása miatt már többször is tüntettek ellene a csapat drukkerei. 

https://focitori.blogstar.hu/./pages/focitori/contents/blog/46411/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?