Mi lett a KEK utolsó győzteseivel?

Tibor Kálovics

1999-ben a Lazio győzelmével búcsúzott a Kupagyőztesek Európa-kupája. Az olasz csapat a szezon legnagyobb esélyeseként nyerte meg a sorozatot. Cikkünkben felidézzük a kupagyőztesek további életútját.

A római "sasok" szárnyalása nem egészen az 1998/99-es szezon során vette kezdetét. A Lazio a '90-es évek legelején nem volt több egy olasz középcsapatnál, amely még a fővárosban is a második számú egyesületnek számít. 1992-től kezdve azonban a gárda folyamatosan harcban volt a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekért a bajnokságban, majd a '94/95-ös szezonban második helyen végzett a Juventus mögött. 1996-ban jött az újabb dobogós helyezés, majd egy évvel később a csapat ismét kivívta helyét a nemzetközi porondon. 

Az 1997/98-as szezont már Sven-Gören Erikkson irányításával kezdte a Lazio, a svéd szakember kinevezése pedig egy új érát hozott magával. Bár a bajnokságban csak hetedik lett az együttes, kupafronton és nemzetközi színtéren is összejött az áttörés. Az olasz kupában az esélyesebbnek vélt Milan legyőzésével sikerült elhódítani a trófeát, A "sasok" döntőig meneteltek az UEFA-kupában többek között a Rapid Wien az Auxerre és az Atlético Madrid testén keresztül ám az Internazionale erősebbnek bizonyult a fináléban. 

Az elbukott döntő és a gyengébb bajnoki szereplés ellenére is Erikkson élvezte a klubvezetés bizalmát, ráadásul a csapatot is sikerült megerősíteni  két klasszis támadóval. (Marcelo Salas és Christian Vieri.)  A szuperkupa elhódítását követően jól kezdődött a szezon és a bajnokságban is nagyszerűen teljesített a csapat. A hajrában azonban becsúszott két elveszített rangadó és egy Fiorentina elleni pontvesztés is, így végül a Milan hódította el a scudettot az utolsó fordulóban. 

Az igazi sikert a nemzetközi kupa tartogatta a rómaiak számára. Köztudott volt, hogy a KEK sorozatot utoljára írja ki az UEFA 1998 őszén, így valamennyi csapat azzal a tudattal játszott, hogy történelmi győzelmet arathat. Nem lehet mondani, hogy a Lazio dominálta volna az utolsó kiírást, ám tény, hogy egy veretlen csapat ért fel a csúcsra. Eriksson tanítványai a Lausanne és a Partizan Belgrád ellen is kiszenvedték a továbbjutást (idegenben lőtt gól illetve 3-2), a Panionoszt pedig illett oda-vissza megvernie egy olasz élcsapatnak. Az elődöntőben aztán egyetlen Moszkvában szerzett gól is elég volt a Lokomotív ellen, így a csapat bejutott a Birmighamben rendezett döntőbe. A címvédő Chelsea ellen továbblépő Mallorca elleni döntő Vieri illve Dani gyors gólváltásával kezdődött, ám sokáig úgy tűnt nem bírnak egymással a csapatok. Végül a Lazio Pavel Nedved bombagóljával hódította el a KEK-trófeát. 

A Lazioval nem történt meg az, hogy a nagy siker után nem tud megújulni egy gárda és ennek a bizonyítéka volt az 1999/2000-es idény. A bajnokságban ezúttal már nem hibáztak a rómaiak és a Juventus ellen nagy hajrában sikerült a bajnoki címet elhódítani, valamint az Internazionalénak is megálljt tudtak parancsolni a kupadöntőben. Nemzetközi színtéren a Manchester United elleni Európai-szuperkupa siker (Salas lőtte a győztes gól) volt kiemelhető, a Bajnokok Ligájában azonban a Valencia megállította a rómaiakat.

Ericsson utolsó évében még összejött egy bajnoki bronzérem, ám az azóta eltelt másfél évtizedben két újabb dobogót (2007, 2015) és két kupagyőzelmet (2004,2009) leszámítva nem igazán játszott meghatározó szerepet a Lazio. Nemzetközi színtéren pedig utoljára a 2003-as UEFA-kupa elődöntő az ami figyelemre méltó volt a római csapattal kapcsolatban.

Cikkünkben csak azok a játékosok szerepelnek aki a KEK-ben pályára léptek, így azok akik csak a kupában vagy a bajnokságban léptek pályára nem tagjai az összeállításnak. 

Luca Marchegiani: A rutinos kapus igazi klubikonnak számít Rómában, hiszen 1993 és 2003 között szolgálta a Laziot. Tagja volt ugyan a bajnokcsapatnak is, viszont Angelo Peruzzi 2000-es leigazolásával kiszorult a kezdőcsapatból. Pályafutását végül 2005-ben a Chievo játékosaként zárta le. 

Marco Ballotta: A tartalékkapus egyetlen mérkőzésen kapott szerepet a KEK-győzelem idején. 2000-ben távozott a csapattól, ám az Internél is csak a tartalék szerepköre jutott számára. A Modena és a Treviso érintésével került vissza a Laziohoz, ahol 2008-ig állt alkalmazásban. Peruzzi 2007-es visszavonulását követően 43 évesen lett ő az első számú kapus és utolsó szezonjában meg is őrizte ezt a pozíciót. Egy rekord is fűződik a nevéhez, 43 évesen és 252 naposan ő a Bajnokok Ligája történetének legidősebb pályára lépő játékosa. 

Szinisa Mihajlovics: A szabadrúgásairól híres védő úgy lett a Lazio-szurkolók kedvence, hogy korábban évekig játszott az AS Romában. 2004-ig maradt a csapatnál, mint a KEK-győztes gárda utolsó mohikánja, így még a Juventus elleni kupagyőzelemnek is részese volt. Pályafutása utolsó két évét az Internazionaléban töltötte, (2005-ben és 2006-ban is kupát, a Juventus kizárása miatt bajnokságot nyert) majd Roberto Mancini segítőjeként újabb két évet töltött Milánóban. Edzőként megfordult többek között a Milan a Sampdoria, és a Catania kispadján is, valamint hazája válogatottját is irányította. Legutóbb a Torinót irányította, de január elején felmondtak neki. 

Fernando Couto: A legendás portugál hátvéd még Mihajlovicsnál is tovább maradt, ő csak a 2004/05-ös szezon végén távozott. Pályafutása utolsó három idényét korábbi csapatában a Parmaban töltötte. A portugál válogatottban 110 mérkőzésen szerepelt, 2004-ben ezüstérmes lett a hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Edzőként eddig csak a Braga másodedzőjeként találkozhattunk a nevével. 

Giuseppe Pancaro: A kökemény szélső hátvéd 2003-ig maradt a Lazio alkalmazásában, ekkor azonban elment az AC Milanhoz. Milánóban 2004-ben bajnoki címet ünnepelhetett, valamint pályára lépett néhány meccsen a BL-döntőig jutó csapatban is, de leginkább csak kiegészítő embernek számított. Egy szezont még futballozott a Fiorentinában, majd még egyet a Torinóban is, majd 36 évesen visszavonult. 2015 és 2016 között a Cataniát irányította. 

Giuseppe Favalli: A klub egyik ikonikus alakjaként 2004-ig viselte a csapat mezét, majd azok sorát bővítette akik Milánó felé vették az irányt. 2006-ig az Internazionale, 2006 és 2010 között viszont már az AC Milan mezét viselte. A kék-feketékkel bajnokságot és kupákat, a piros-feketékkel viszont klubvilágbajnokságot és Bajnokok Ligáját nyert. 2010-ben döntött pályafutása befejezése mellett. 

Guerino Gottardi: A védőként és középpályásként is bevethető játékos 1996 és 2005 között volt a Lazio keretének tagja, így valamennyi sikernek részese volt. Más kérdés, hogy egy évtized alatt is csak az epizodista szerepe jutott neki, a KEK-ben például háromszor lépett pályára. A leghíresebb gólja is a '98/99-es szezonra datálható, a kupasorozatban az utolsó percben lőtt győztes gólt a Roma ellen. 

Alessandro Nesta: Hogy mekkora tiszteletnek örvendett a '99-es gárda csapatkapitánya, jól jellemzi, hogy utcát akartak elnevezni róla, ám ő ezt visszautasította. A csapat 2002-ben nem tudott nemet mondani a Milan ajánlatára, így Nesta is Milánóba költözött. Alappillére volt a dinasztiának számító csapatnak amellyel három BL-döntőjéből kettőt megnyert (2003,2007), de két megnyert scudettoval (2004,2011) klubvilágbajnoki címmel (2007 - a döntőben gólt is szerzett), valamint két Európai-szuperkupa (2003,2007) sikerrel bővítette páratlan életművét. Az olasz válogatottal világbajnokságot nyert 2006-ban, ám már a csoportmérkőzések során megsérült. 2012-ben az MLS-be (Montreal Impact) szerződött, majd Indiában is kipróbálta magát mielőtt 2014-ben visszavonult volna. Már túl van edzői bemutatkozásán is 2016 és 2017 között a Miami FC-t irányította. 

Stefano Lombardi: Három mérkőzésen lépett pályára a KEK-győztesnél, majd a Napolihoz igazolt. Egy évet követően az Interbe távozott, ám egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára az őt folyamatosan kölcsönadó kék-feketéknél. Ezt követően több alacsonyabb osztályú csapatnál is megfordult, 2009-ben Modenaból vonult vissza. 

Paolo Negro: Bár nem volt alapembere ennek a csapatnak, figyelemre méltó, hogy közel 300 mérkőzést játszott 1992 és 2005 között a Lazioban, sőt nyolcszor még a válogatottban is pályára léphetett. (Többek között az Európa-bajnokságon is 2000-ben.) Pályafutása utolsó két évét a Sienában futballozta végig. 

Pavel Nedved: Minden idők legnagyobb cseh labdarúgója 2001-ben távozott Rómából és lett a Juventus játékosa. Már azzal is a futballtörténelem részese lehetne, hogy ő lőtte a KEK-történelem utolsó gólját, ám ő alanyi jogon is a legnagyobbak közé emelkedett. A "zebráknál" 2002-ben és 2003-ban is bajnoki címet nyert, utóbbi szezonban pedig egészen a BL-döntőig vezette csapatát. (A döntőben eltiltás miatt azonban nem léphetett pályára.) 2003-asteljesítményének hála az év végén megkapta az Aranylabdát is. A Juventus kizárását követően is hű maradt a csapathoz így 2007-ben a Serie B-ben is bajnok lett. 2009-ben hagyott fel karrierjével, jelenleg ő a Juventus alelnöke. 

Dejan Stankovcs: Már 21 évesen is a csapat meghatározó tagja volt a vehemens szerb középpályás, aki 2003 őszéig maradt a Lazio játékosa. Ekkor az Interhez igazolt, ahol szintén klublegendává vált. A hazai sikerek mellett a milánóiakkal 2010-ben Bajnokok Ligáját és klubvilágbajnokságot nyert, mint a csapat meghatározó játékosa. A jugoszláv illetve szerb válogatottal három (1998,2006,2010) világbajnokságon is megfordult, és összesen 101 alkalommal ölthette magára a nemzeti válogatott szerelését. Végül 2013-ban vonult vissza az Interből. Edzőként eddig az Udinese valamint az Internazionale másodedzői posztját töltötte be. 

Matías Almeyda: Az argentin válogatottban 35-ször szerepet kapó középpályás 2000-ig maradt a Lazio kötelékében, majd ő is az Parmahoz igazolt ahonnét az Internazionalehoz állt tovább. Két milánói szezont követően még megfordult Bresciában majd Norvégia érintésével a River Platehez igazolt ahonnét 2011-ben vonult vissza. Pályafutása befejezését követően azonnal edzősködni kezdett és utolsó csapatát azonnal vissza is juttatta az argentin élvonalba. 2015 óta a Guadlajara trénere, csapatával már bajnokságot is nyert, tavaly pedig ő lett az év edzője Mexikóban.  

Sérgio Conceicao: A 2000-es Európa-bajnokság felfedezettje (három gólt lőtt a németeknek) a kontinensviadalt követően Parmába igazolt, majd beállt az Intert erősítők sorába ahol egészen 2003-ig játszott. Ekkor visszament a Lazioba, de fél év után újfent távozott. 2004 telén a Portóba igazolt ahol bajnok lett, ám a BL-győzelemből kimaradt, miután hét mérkőzésen is pályára lépett az ősszel a "sasok" színeiben. 2004 és 2007 között a Standard Liege játékosa volt, majd 2010-ben a PAOK-ból vonult vissza. Edzőként irányította már többek között a Braga és a Nantes szakmai munkáját is, 2017 óta pedig ő a Porto trénere. 

Attilio Lombardo: A Sampdoriával KEK-et, a Juventussal BL-t nyerő egykori középpályás a Crystal Palace játékos-menedzseri posztját hagyta ott, hogy a harmadik klubtrófeát is elhódítsa. Küldetését siker koronázta annak ellenére is, hogy inkább kiegészítőember lett Rómában. (6 percet játszott a döntőben.) 2001-ig maradt a Lazionál, majd még egy szezont játszott a Sampdoriánál. Miután edzőként nem tudott sikeres lenni, másodedzőként kezdett dolgozni: Mancini munkáját a Manchester Citynél és a Galatasaraynál segítette, Mihajlovics pedig a Torinóban alkalmazta másodedzőként. 

Iván de la Pena: A "kis Buddha" becenevű középpályás karrierje gyakorlatilag a sérülései miatt nem teljesülhetett be. A Lazio először a Marseillenek majd a Barcelonának adta kölcsön az egyébként kiváló tehetségű játékost. 2002-ben az Espanyolhoz igazolt, ahol kupát nyert (2006), UEFA-kupa döntőt játszott (2007) és ahonnét valóságos klublegendaként vonult vissza 2011-ben. 

Roberto Baronio: 2010-ig állt a Lazio alkalmazásában a védekező középpályás, ám a klubvezetés szinte minden szezonban kölcsönadta. A tehetsége vitathatatlan volt, 2000-ben ő lett a Serie A legjobb fiatal játékosa is, ám nem tudott nagy karriert befutni Kölcsönjátékosként szerepelt többek között az Udinesében, a Chievoban és a Fiorentinában is. 2005-ben egyszer pályára lépett az olasz válogatottban is. 

Federico Crovari: A középpályás helyzete meglehetősen speciális, mivel egyetlen KEK-meccsen lépett pályára a szezonban, a bajnokságban viszont nem játszott. Az 1999-2000-es szezont a Trevisoban, a következő hét évet Vicenzában, pályafutása utolsó két szezonját pedig Padovában töltötte. 

Roberto Mancini: A legendás támadó karrierjében ez a siker már inkább a "hattyúdal" előjele volt mivel 2000-ben elhagyta a Laziot, és 2000 őszén a Leicester Cityből vissza is vonult. Rögtön elvállalta a Fiorentina tréneri megbízatását és egy Olasz kupa-sikerrel nyitott a "violák élén". A Coppa Italia amúgy is az ő felség területe volt, összesen 10 alkalommal emelhette magasba a serleget játékosként, vagy edzőként. 2004-ben erre a Lazio trénereként is lehetősége adódott, második római periódusa második évében. Az Inter trénereként három bajnokságot, a Manchester Cityvel Premier League-et és FA-kupát, a Galatasaray trénereként pedig újfent országos kupát nyert. Jelenleg a Zenit szakvezetőjeként keresi kenyerét. 

Marcelo Salas: A '90-es évek legjobb chilei labdarúgója (1997-ben ő lett Dél-Amerika legjobb játékosa) góljaival járult hozzá ahhoz, hogy a Lazio meghatározó szerephez jusson Olaszországban és Európában is. 2001-ben Nedvedhez hasonlóan a Juventusba igazolt, ám nem tudott meghatározó szereplővé válni egyik bajnoki cím elnyerése során sem. 2003 és 2005 között a River Plate, majd 2005 és 2008 között az Univeridad de Chile játékosaként tűnt fel mielőtt visszavonult volna. 

Christian Vieri: A birminghami döntő első góljának szerzője igazi vándormadár volt pályafutása során. A Lazio előtt már játszott többek között a Torinóban, a Juventusban és az Atletico Madridban is, és a Lazionál is csak egy szezont töltött. 1999-ben a világ legdrágább játékosaként vitte el az Internazionale, ahol hat évet töltött. Milánóban 2003-ban ő lett a Serie A gólkirálya, valamint egy kupagyőzelemmel távozott. Miután elment az AC Milanba, pályafutása lejtmenetbe került és nem tudott meghatározó lenni sem ott sem a Monacoban, az Atalantában, a Sampdoriában, és a Fiorentinában sem. 2011-ben hagyott fel végleg a profi futballal. 

Alen Boksics: BL-győztesként igazolt Marseilleből a Lazioba 1994-ben, ám 1996-ban elvitte a Juventus. Hiába játszott azonban fontos szerepet a BL-döntőig jutó gárdában, egy idényt követően visszatért Rómába. Sérülése miatt lemaradt a horvát bronzéremmel záruló világbajnokságról is, majd a szezon nagy részét kihagyta. Három meccsen azért így is pályára lépett, így teljes joggal mondhatja magát KEK-győztesnek. A 2000-es bajnoki címet követően még három évig futballozott a Middlesbrough színeiben. 

Giorgio Venturin: Az egyszeres olasz válogatott középpályás az 1998/99-as szezon közben fogadta el az Atletico Madrid ajánlatát. Ezt követően két évet játszott a Torinóban, majd alacsonyabb osztályú klubokban futballozott egészen 2006-ig. 

Giovanni Lopez: A hátvéd 1998-ban a selejtezők után ment el a Napoliba, majd a Torino következett az ő életében. Pályafutása utolsó szezonjában (2003/04) együtt futbalozott a már említett Venturinnal a Lodigianiban. 

Dario Marcolin: A klubvezetés a szezon közepén kölcsönadta a középpályást a Blackburnnek, majd visszatért és tagja lett a bajnokcsapatnak is. Ezt követően megfordult a Sampdoriaban a Piacenzában és a Napoliban is. 2004-ben vonult vissza, trénerként több helyen is próbálkozott, legutóbb az Avelinonál.

Sven-Göran Eriksson: A svéd tréner korábban már bizonyított a Göteborgnál (1982 UEFA-kupa győzelem), a Benficánál (1990 BEK-döntő), de nyert Copa Itliát a Sampdoriával (1994) és a Romával is (1986), ám messze legsikeresebb periódusát töltötte a Lazioval. 2001 januárjában nem tudott nemet mondani Anglia szövetségi kapitányi posztjára, utóda Dino Zoff lett. A "háromoroszlánosoknál" nem ért el számot tevő eredményt, ráadásul vesztegetési botrányba is keveredett. Az elmúlt 10 évben irányította Mexikót, Elefántcsontpartot is. Legutóbb a kínai Shenzen trénere volt, de tavaly júniusban menesztették. 

https://focitori.blogstar.hu/./pages/focitori/contents/blog/46762/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?